digitális grafikáim

Kölyökkoromban (még az özönvíz előtt) úgy gondoltam, a csajok kizárólag Delonra, Newmanre, Redfordra és társaikra buknak, ergo ha egy nő átlagos v. az alatti küllemű férjurammal parádéz, az bizonyára azért van "ilyennel", mert nem jutott jobb neki. Ebből következően becéloztam hát a prémiumminőség elérését nagykoromra, ami végülis nem sikerült, dehát innen szép veszíteni...

Persze azóta már tudom, hogy a kapcsolatok a némileg bonyolultabb alapokon állnak, és ezeket többnyire magunk se értjük, de egykori nagy példaképem igazán megérdemel egy portrét.

Noshát, általában tartom a szavam, csak idő kell hozzá. Végülis alig három év telt el az előző bejegyzés óta, Maja pedig igencsak sokat nőtt ezalatt:)

A technika lényege, hogy egy egér kell hozzá, meg egy grafikus program. Nem módosítok fotót, és nem használok előregyártott effekteket - ez ilyen hülye elvi dolog nálam. Csak "vászon-festék-ecset", noha egyik sem materiális valójában használtatik.

Elsőként kezdeném a kicsijányom portréjával, ő a legutóbbi "művem" (analóg és digitál egyaránt, bár előbbi csapatmunka volt). Kábé két napig készült a kép, és elég élethű lett - mondják.

Aztán majd előbányászom a régebbieket, meg remélhetőleg készülnek még újak is:)